Jelenlegi felállás:
Oli Steel: ének/billentyű
Emil: akusztikus/elektromos gitár
Péter: dobok
Zozo: basszusgitár
Norbi: Szóló/ Ritmus gitár

The Stonecrops

A Stonecrops kezdete

A duó 2016-ban kezdett el futni The Stonecrops néven. Feldogozásokat, valamint saját dalokat játszodtak. A Saját dalok magyar nyelven íródtak  A dalok általában a mindennapi életről, valamint érzésekről, félelmekről, álmokról szólnak. A zeneszerzésben mindkét tag kivette a részét, a szöveget Oli írta. míg a komponálásban mindenketten rész vettek. 2016 nyarán született egy cd a Stonecrops eddigi munkájáról, Beginnings címen, amin 14 dal szerepel, melyből 3 saját szerzemény.

2016 szeptemberében szerepeltek a Sóvidék Televízió "Ahajt És Itthon" című műsorában, ahol alakulásukról, dalaikról céljaikról, valamint az itthoni boldogulásról kérdezték őket. Az adás végén eljátszodták a "Szállj" című dalukat a Marosvásárhelyi Várban.

Emil:
Nagy érdeklődéssel figyeltem Jimi Hendrixet, míg annyira nem kezdett motiválni, hogy elhat'roztam megtanulok gitáron játszani. Az első dal amit megtanultam játszani az Hendrixtől Purple Haze. (Amit úgy tanultám meg, hogy számtalanszor megnéztem egy videókazettát, addig míg sikerült kihozni minden hangot). Nem sokkal ezután alakítottam egy Jimi Hendrix Tribute bandát, ahol én voltam a gitáros. egész jól mentek a dolgok, míg nem történt egy baleset, miután nem tudtam gitározni. 10 év szünet következett a zenében, úgy döntöttem nem hagyom magamat, ha gitározni nem is vagyok képes megnézem hogy teljesítek a doboknál. Összejött a dolog nem sokal később zenekart alapítottam: The Old School Experience, ezt követte a The Other Side míg végül az énekessel ketten maradtunk. Mivel a dob és ének nem annyira nyerő páros, lefújtam a több éves port a gitárról és újra gyakorolni kezdtem: így alakult a Stonecrops.

Oli:

A zenei pályát egyedül kezdtem. Részt vettem egy-két versenyen, aztán volt pár saját koncertem is.Picit féltem a kritikától, de akadtak pozitív visszajelzések. Ez után hívtak egy pár zenekarba énekelni, el is mentem,"mit veszíthetek?" alapon.

Haladtak a dolgok a bandás életben is, koncertrek stb. Haladtunk előre, aztán hírtelen visszafele lépkedtünk, nem tudtunk előre jutni: egy lépés előre, kettő hátra. Nyúzott szalag lett a dologból, míg fel nem adtuk. A hajó elsülyedt, a legénység száma kettőre csökkent: én és a dobos. Nem akartuk abbahagyni a zenélést. Én egyedül nem akartam folytatni a fellépéseket ( miután megtapasztaltam milyen az ha élő zenei háttér van a hátam mögött és nem egyedül állok a csupasz szinpadon). A dobos, Emil elhatározta, hogy fátylat dob a múltra és újra előveszi a gitárt. Gyakorolgattunk, zenélgettünk. Kezdetben csak "Kettős projektnek" hívtuk a dolgot, egyszerűen csak jól esett zenélni, miután a bandázás reménye szertefoszlott. Elkeztünk saját dalokat írni, aztán kiléptünk a világ elé (Steelwings néven). Miért ne? Volt egy pár koncertünk, aztán gondoltuk összedobunk egy cd-t, csak hogy valamit hagyjunk magunk után... Mivel csak ketten vagyunk, van hogy ketten több személyt kell kitegyünk, így elő kell szedni minden tudományt, azaz, hogy ki milyen (ének, szinti, dob, basszus, gitár-persze csak felvételeken, mi sem vagyunk szuperhősök. :D)